Szeptember 7-én, szerdán gimnáziumunk megtartotta hagyományos év eleji kirándulását. A 2016-os tanévet gimnazistáink és tanáraik bicikli- és gyalogtúrával, illetve sárkányhajózással kezdték meg. A jó hangulatú napról Bálint Virág, iskolánk kilencedikes tanulója írt élménybeszámolót.

Képek

Sárkányhajóztunk a Velencei-tavon

A mai nap sem kezdődött máshogy, mint a többi. Ma is a telefonom ébresztője dobott ki nyugalmi állapotomból, és ma is szörnyülködve néztem a tükörben a fejemen lévő hajkölteményt, ami úgy nézett ki, mint egy háborús övezet. Egy valami viszont más volt. Ma nem volt egy tanóra sem!!!
Amikor odaértem az iskolához, még nagyon kevés gimnazista tanulóval találkoztam. Mindenfelé csak az általános iskolások bosszús tekintetét láttam, mert ők nem mehettek kirándulni. Aztán végre találkoztam egy osztálytársammal, és kikövetkeztettük, hogy nem mi jöttünk korábban, hanem mindenki késik. (Na jó, igazából mi értünk oda korán.)
A gimnazisták közül volt, aki busszal ment Sukoróig, míg a bátrabbak biciklivel közelítették meg kirándulásunk első állomását. Jómagam autóval mentem „hadirokkant” szervezetem miatt Marcell tanár úr és egy másik gimnazista társaságában.
Elindult a biciklisor, élén az igazgató úrral, Imre bácsival, mi pedig követtük az autóval. Marcell tanár úr volt az elsősegélyt nyújtó, ha valaki véletlenül elesett, ő látta el a sebesültet és a biciklijét.
Megérkeztünk Sukoróra, és megtekintettük az ott lévő református templomot, ahol a pákozdi csatáról tanácskoztak az 1848-49-es szabadságharc vezetői. A templomban történelem tanárnőnk, Andrea néni mesélt az eseményekről. A látogatás alatt Marcell tanár úr felszerelt az autója utánfutójára egy nagy, halat formázó zászlót, ami a szélben lobogott. Miután kijöttünk a templomból, és megdicsértük Marcell tanár úr halát, elindultunk a Velencei-tóhoz.
A tóparton eligazítást kaptunk a sárkányhajózás rejtelmeiről, és már be is pattantunk a hajókba, már amennyire be lehetett pattanni. Én voltam csapatunk hajójának a dobosa, ezért az evezés nehézségeiről nem tudok túl sokat mesélni, de társaim arca mindent elmondott. Fárad tekinteteket, vörös arcokat, vizes nadrágokat és a másnapi izomlázat láttam magam előtt.
A hat hajó mindegyike részt vett a sárkányhajó versenyben. A mérkőzés nagyon szoros volt, kivéve az első és a második helyezett között, mert az első egy hajóhosszal lehagyta a második helyezettet. A helyezéseket nem ismertetném, mert igazából nem a győzelem, hanem a részvétel volt a fontos. (Na meg persze azért sem, mert a mi csapatunk nem lett dobogós.)
Programunk után a biciklisek biciklivel, a gyalogosok a lábukkal indultak el, én pedig a tanár úr autójával.
Így érkeztünk el napunk végére. Úgy gondolom, hogy a közös gimnáziumi kirándulás igazán tartalmas volt, és biztos vagyok benne, hogy nem volt olyan ember, aki ne vágyott volna egy hűsítő fürdőre, vagy a puha ágyára.